Elment Kiss Csaba
2013-06-21 16:00:00
Egy–két nappal ezelőtt, este, családja körében szívéhez kapott, összeesett és már a túlvilágon szorgoskodik, issza a kávéit, cigarettázik.

Megérkezett az örök békességbe.

Kollégánk, harcostársunk, az Egyesület alapító tagja, aki mindig őszinte barát is volt.



A Puskás technikum után egyetemet végzett, első munkahelye is a Műszaki Egyetem volt, majd a Postáé lett.

A Rádió és Televízióműszaki Igazgatóság mérnöke, a frekvenciagazdálkodás egyik vezetője, majd a Vezérigazgatóság főtanácsosa, aztán a hazai rádiótelefon rendszerek, hálózat egyik alapítója, a négy legfontosabb személy egyike volt.

Pete József műszaki igazgató helyettese, a Westel 900 egyik alapítója, végül műszaki igazgatója.
 
Mindenhol ott volt, ahol a hazai távközlés ügyét kellett előmozdítani.

Nagyon precíz, semmit el nem hanyagoló, majd minden este a vállalatért dolgozó kolléga, barát volt.

Egy személyben volt a digitális központok ill. a 140 Mb/sec országos átvitel-technikai hálózat tervezője, megrendelője, a telepítés, üzembe helyezés vezetője.

Mindig azt kérdezte az utolsó években, hogy nincs-e valahol állás, mert dolgozni akart. Egy-két éve, szép korúan el is helyezkedett teljes munkaidőben, pihenni nem is akart.

Nyugodjék békében, mert példaszerűen élt, dolgozott és szépen ment el.

2013-06-21

Itt olvasható a gyászjelentés. Csak egy szál virágot hozzál:  
 
Tisztel Kollégák, Volt Kollégák, Barátok, Ismerősök!

Talán már többen tudjátok a megdöbbentő hírt, hogy Kiss Csaba tragikus hirtelenséggel elhagyott bennünket. Előző nap még habitusához hűen azt kérdezte tőlünk miben segíthet, mit végezhet még el, hogy a projekt, amin együtt dolgoztunk gyorsabban haladjon előre. Másnap reggel jött a hír, hogy elment.
Régóta ismertem Csabát. Ő volt az, aki 1990-ben frissen végzettként felvett bennünket az akkor még Magyar Rádiótelefon Kft-ként induló Westelhez. Az évek alatt kevésszer lehetett tőle hamarabb beérni az irodába vagy úgy eljönni onnan, hogy Ő már nincs ott. Részese volt annak a már-már megismételhetetlen kalandnak, amit a két Westellel együtt éltünk át. Háttérben maradt, keveset szerepelt, de akik mellette voltunk, tudtuk mekkora munkát végez. S, hogy vitatkoztunk-e, hát persze, de mindig találtunk megoldást is.
Emlékszem, mikor elváltunk, mert én még több kalandot szerettem volna, akkor is büszkén, őszinte örömmel bocsátott el, és amikor újra találkoztunk kíváncsian faggatott, hogy merre jártam, mit láttam, hogy mennek a dolgaink.
Aztán 2011-ben úgy alakult, hogy újra együtt dolgozhattunk. Szakértőként jött és teljes erőbedobással segített a GSM-R beragadt szekerét megmozdítani. Majd a második nekifutáskor, 2012 áprilisától már NISZ-es kollégaként dolgozott velünk. Türelmetlenül várta, ahogy mi is, hogy végre kezdjük már a munkát, építsük már, amit építeni kell. Más tempó szerint élt, más tempóhoz volt hozzászokva.
Aztán június 20-án reggel már nem jött. Csak a hír, a szomorú hír, hogy Csaba már nincs közöttünk. Üresség maradt utána, egy kiváló embert, kollégát és barátot gyászolunk általa.
Nyugodjék békében!

Lovas Zsuzsa és Kovács László
Visszalépés az előző oldalra